A párom vállára készült ez a kis gyíkocska. Idővel nevet is kapott: Lizi :D
Egyébként elég macerás volt szegénykém elkészítése, mert a fényviszonyok sem voltak a legjobbak, a hennám kicsit sűrűre sikeredett, és nehezen is fértem hozzá a vállához úgy, hogy közben filmet is tudjon nézni az áldozatom. Sanszos, hogy meg fogjuk csinálni még egyszer, egyrészt mert kíváncsi vagyok, hogy mennyi idő kellene neki úgy, hogy nem kínlódok a hennával meg a fénnyel, másrészt meg marhán jól nézett ki a végeredmény is.
Tomi úgy nyilatkozott, hogy akár állandóra is el tudná viselni Lizit. Még a végén féltékeny leszek... :P
