Ő volt az első olyan munkám, amit már mutogatni merek, amúgy valójában a második. Az első áldozatom az unokatesóm volt, de nála még nem tudtam, hogyan kezeljem a tölcsért úgy, hogy levegőmentesen fedje a hennapaszta a bőrt, nameg azzal se voltam tisztában, hogy a túl vékonyan felkent henna nem fog... Szóval ez, a második nekifutás már gyönyörűen sikerült ahhoz képest, hogy még kezdőnek számítottam. Amúgy a saját kezemre készült.
A mutatóujjamon látszik, hogy nagy naivan kipróbáltam, hogy milyen lett a keverés, tíz percig ott volt egy kisvirág, és persze úgy megfogott, hogy csak napok múlva kopott le (mégse volt meg a szokásos hat órája...)
A mutatóujjamon látszik, hogy nagy naivan kipróbáltam, hogy milyen lett a keverés, tíz percig ott volt egy kisvirág, és persze úgy megfogott, hogy csak napok múlva kopott le (mégse volt meg a szokásos hat órája...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése